teljesség

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

teljes +‎ -ség

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈtɛjːɛʃːeːɡ]
  • Hyphenation: tel‧jes‧ség

Noun

[edit]

teljesség (plural teljességek)

  1. completeness, entirety, totality

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative teljesség teljességek
accusative teljességet teljességeket
dative teljességnek teljességeknek
instrumental teljességgel teljességekkel
causal-final teljességért teljességekért
translative teljességgé teljességekké
terminative teljességig teljességekig
essive-formal teljességként teljességekként
essive-modal
inessive teljességben teljességekben
superessive teljességen teljességeken
adessive teljességnél teljességeknél
illative teljességbe teljességekbe
sublative teljességre teljességekre
allative teljességhez teljességekhez
elative teljességből teljességekből
delative teljességről teljességekről
ablative teljességtől teljességektől
non-attributive
possessive - singular
teljességé teljességeké
non-attributive
possessive - plural
teljességéi teljességekéi
Possessive forms of teljesség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. teljességem teljességeim
2nd person sing. teljességed teljességeid
3rd person sing. teljessége teljességei
1st person plural teljességünk teljességeink
2nd person plural teljességetek teljességeitek
3rd person plural teljességük teljességeik

Further reading

[edit]