teljes

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From the same Proto-Uralic *täwde ‎(full) as tele ‎(full)[1] +‎ -es.[2]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈtɛjːɛʃ]
  • (file)
  • Hyphenation: tel‧jes

Adjective[edit]

teljes (comparative teljesebb, superlative legteljesebb)

  1. complete, entire, full, total

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative teljes teljesek
accusative teljeset teljeseket
dative teljesnek teljeseknek
instrumental teljessel teljesekkel
causal-final teljesért teljesekért
translative teljessé teljesekké
terminative teljesig teljesekig
essive-formal teljesként teljesekként
essive-modal
inessive teljesben teljesekben
superessive teljesen teljeseken
adessive teljesnél teljeseknél
illative teljesbe teljesekbe
sublative teljesre teljesekre
allative teljeshez teljesekhez
elative teljesből teljesekből
delative teljesről teljesekről
ablative teljestől teljesektől

Derived terms[edit]

(Compound words):

References[edit]

  1. ^ Entry #1042 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
  2. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6