teríték

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

terít +‎ -ék

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈtɛriːteːk]
  • Hyphenation: te‧rí‧ték

Noun[edit]

teríték (plural terítékek)

  1. place (at a table), table setting

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative teríték terítékek
accusative terítéket terítékeket
dative terítéknek terítékeknek
instrumental terítékkel terítékekkel
causal-final terítékért terítékekért
translative terítékké terítékekké
terminative terítékig terítékekig
essive-formal terítékként terítékekként
essive-modal
inessive terítékben terítékekben
superessive terítéken terítékeken
adessive terítéknél terítékeknél
illative terítékbe terítékekbe
sublative terítékre terítékekre
allative terítékhez terítékekhez
elative terítékből terítékekből
delative terítékről terítékekről
ablative terítéktől terítékektől
Possessive forms of teríték
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. terítékem terítékeim
2nd person sing. terítéked terítékeid
3rd person sing. terítéke terítékei
1st person plural terítékünk terítékeink
2nd person plural terítéketek terítékeitek
3rd person plural terítékük terítékeik