Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search



Derived from test (body), created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.


  • IPA(key): [ ˈtɛʃtylɛt]
  • Hyphenation: tes‧tü‧let
  • Rhymes: -ɛt


testület (plural testületek)

  1. body, committee, board (organisation, company, or other authoritative group)


Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative testület testületek
accusative testületet testületeket
dative testületnek testületeknek
instrumental testülettel testületekkel
causal-final testületért testületekért
translative testületté testületekké
terminative testületig testületekig
essive-formal testületként testületekként
inessive testületben testületekben
superessive testületen testületeken
adessive testületnél testületeknél
illative testületbe testületekbe
sublative testületre testületekre
allative testülethez testületekhez
elative testületből testületekből
delative testületről testületekről
ablative testülettől testületektől
possessive - singular
testületé testületeké
possessive - plural
testületéi testületekéi
Possessive forms of testület
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. testületem testületeim
2nd person sing. testületed testületeid
3rd person sing. testülete testületei
1st person plural testületünk testületeink
2nd person plural testületetek testületeitek
3rd person plural testületük testületeik

Derived terms[edit]

Compound words

Further reading[edit]

  • testület in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.