tincs

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Of unknown origin.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈtint͡ʃ]
  • Hyphenation: tincs

Noun[edit]

tincs (plural tincsek)

  1. curl, lock, ringlet

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative tincs tincsek
accusative tincset tincseket
dative tincsnek tincseknek
instrumental tinccsel tincsekkel
causal-final tincsért tincsekért
translative tinccsé tincsekké
terminative tincsig tincsekig
essive-formal tincsként tincsekként
essive-modal
inessive tincsben tincsekben
superessive tincsen tincseken
adessive tincsnél tincseknél
illative tincsbe tincsekbe
sublative tincsre tincsekre
allative tincshez tincsekhez
elative tincsből tincsekből
delative tincsről tincsekről
ablative tincstől tincsektől
Possessive forms of tincs
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tincsem tincseim
2nd person sing. tincsed tincseid
3rd person sing. tincse tincsei
1st person plural tincsünk tincseink
2nd person plural tincsetek tincseitek
3rd person plural tincsük tincseik