utolsó

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

utol- +‎ -só (adjective-forming suffix)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈutolʃoː]
  • (file)
  • Hyphenation: utol‧só

Adjective[edit]

utolsó (comparative utolsóbb, superlative legutolsó or legutolsóbb)

  1. last (final)

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative utolsó utolsók
accusative utolsót utolsókat
dative utolsónak utolsóknak
instrumental utolsóval utolsókkal
causal-final utolsóért utolsókért
translative utolsóvá utolsókká
terminative utolsóig utolsókig
essive-formal utolsóként utolsókként
essive-modal
inessive utolsóban utolsókban
superessive utolsón utolsókon
adessive utolsónál utolsóknál
illative utolsóba utolsókba
sublative utolsóra utolsókra
allative utolsóhoz utolsókhoz
elative utolsóból utolsókból
delative utolsóról utolsókról
ablative utolsótól utolsóktól

Antonyms[edit]

Derived terms[edit]

(Compound words)

(Expressions):