vértem

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: vertem

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

vért +‎ -em (possessive suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈveːrtɛm]
  • Hyphenation: vér‧tem

Noun

[edit]

vértem

  1. first-person singular single-possession possessive of vért

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative vértem
accusative vértemet
dative vértemnek
instrumental vértemmel
causal-final vértemért
translative vértemmé
terminative vértemig
essive-formal vértemként
essive-modal vértemül
inessive vértemben
superessive vértemen
adessive vértemnél
illative vértembe
sublative vértemre
allative vértemhez
elative vértemből
delative vértemről
ablative vértemtől
non-attributive
possessive - singular
vértemé
non-attributive
possessive - plural
vérteméi