varázslat

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

varázsol (to practice magic) +‎ -at (noun-forming suffix)[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈvɒraːʒlɒt]
  • Hyphenation: va‧rázs‧lat
  • Rhymes: -ɒt

Noun[edit]

varázslat (plural varázslatok)

  1. magic (supernatural occurrences or feats)

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative varázslat varázslatok
accusative varázslatot varázslatokat
dative varázslatnak varázslatoknak
instrumental varázslattal varázslatokkal
causal-final varázslatért varázslatokért
translative varázslattá varázslatokká
terminative varázslatig varázslatokig
essive-formal varázslatként varázslatokként
essive-modal varázslatul
inessive varázslatban varázslatokban
superessive varázslaton varázslatokon
adessive varázslatnál varázslatoknál
illative varázslatba varázslatokba
sublative varázslatra varázslatokra
allative varázslathoz varázslatokhoz
elative varázslatból varázslatokból
delative varázslatról varázslatokról
ablative varázslattól varázslatoktól
non-attributive
possessive - singular
varázslaté varázslatoké
non-attributive
possessive - plural
varázslatéi varázslatokéi
Possessive forms of varázslat
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. varázslatom varázslataim
2nd person sing. varázslatod varázslataid
3rd person sing. varázslata varázslatai
1st person plural varázslatunk varázslataink
2nd person plural varázslatotok varázslataitok
3rd person plural varázslatuk varázslataik

Derived terms[edit]

References[edit]

  1. ^ varázslat in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading[edit]