veszedelem

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

vész (to perish) +‎ -edelem

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈvɛsɛdɛlɛm]
  • Hyphenation: ve‧sze‧de‧lem

Noun[edit]

veszedelem (plural veszedelmek)

  1. danger, peril

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative veszedelem veszedelmek
accusative veszedelmet veszedelmeket
dative veszedelemnek veszedelmeknek
instrumental veszedelemmel veszedelmekkel
causal-final veszedelemért veszedelmekért
translative veszedelemmé veszedelmekké
terminative veszedelemig veszedelmekig
essive-formal veszedelemként veszedelmekként
essive-modal
inessive veszedelemben veszedelmekben
superessive veszedelmen veszedelmeken
adessive veszedelemnél veszedelmeknél
illative veszedelembe veszedelmekbe
sublative veszedelemre veszedelmekre
allative veszedelemhez veszedelmekhez
elative veszedelemből veszedelmekből
delative veszedelemről veszedelmekről
ablative veszedelemtől veszedelmektől
Possessive forms of veszedelem
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. veszedelmem veszedelmeim
2nd person sing. veszedelmed veszedelmeid
3rd person sing. veszedelme veszedelmei
1st person plural veszedelmünk veszedelmeink
2nd person plural veszedelmetek veszedelmeitek
3rd person plural veszedelmük veszedelmeik

Derived terms[edit]