veszekedés

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

veszekedik +‎ -és

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈvɛsɛkɛdeːʃ]
  • Hyphenation: ve‧sze‧ke‧dés

Noun[edit]

veszekedés ‎(plural veszekedések)

  1. quarrel (verbal dispute or heated argument)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative veszekedés veszekedések
accusative veszekedést veszekedéseket
dative veszekedésnek veszekedéseknek
instrumental veszekedéssel veszekedésekkel
causal-final veszekedésért veszekedésekért
translative veszekedéssé veszekedésekké
terminative veszekedésig veszekedésekig
essive-formal veszekedésként veszekedésekként
essive-modal
inessive veszekedésben veszekedésekben
superessive veszekedésen veszekedéseken
adessive veszekedésnél veszekedéseknél
illative veszekedésbe veszekedésekbe
sublative veszekedésre veszekedésekre
allative veszekedéshez veszekedésekhez
elative veszekedésből veszekedésekből
delative veszekedésről veszekedésekről
ablative veszekedéstől veszekedésektől
Possessive forms of veszekedés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. veszekedésem veszekedéseim
2nd person sing. veszekedésed veszekedéseid
3rd person sing. veszekedése veszekedései
1st person plural veszekedésünk veszekedéseink
2nd person plural veszekedésetek veszekedéseitek
3rd person plural veszekedésük veszekedéseik