vezeklés

Hungarian

Etymology

vezekel +‎ -és (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈvɛzɛkleːʃ]
• Hyphenation: ve‧zek‧lés

Noun

vezeklés (plural vezeklések)

1. atonement, expiation, penitence

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	vezeklés	vezeklések
accusative	vezeklést	vezekléseket
dative	vezeklésnek	vezekléseknek
instrumental	vezekléssel	vezeklésekkel
causal-final	vezeklésért	vezeklésekért
translative	vezekléssé	vezeklésekké
terminative	vezeklésig	vezeklésekig
essive-formal	vezeklésként	vezeklésekként
essive-modal	vezeklésül	—
inessive	vezeklésben	vezeklésekben
superessive	vezeklésen	vezekléseken
adessive	vezeklésnél	vezekléseknél
illative	vezeklésbe	vezeklésekbe
sublative	vezeklésre	vezeklésekre
allative	vezekléshez	vezeklésekhez
elative	vezeklésből	vezeklésekből
delative	vezeklésről	vezeklésekről
ablative	vezekléstől	vezeklésektől
non-attributive possessive - singular	vezeklésé	vezekléseké
non-attributive possessive - plural	vezekléséi	vezeklésekéi

Possessive forms of vezeklés
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	vezeklésem	vezekléseim
2nd person sing.	vezeklésed	vezekléseid
3rd person sing.	vezeklése	vezeklései
1st person plural	vezeklésünk	vezekléseink
2nd person plural	vezeklésetek	vezekléseitek
3rd person plural	vezeklésük	vezekléseik