világpolgár

Hungarian

Etymology

From világ (“world”) +‎ polgár (“citizen”). Possibly a calque of German Weltbürger.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈvilaːkpolɡaːr]
• Hyphenation: vi‧lág‧pol‧gár
• Rhymes: -aːr

Noun

világpolgár (plural világpolgárok)

1. citizen of the world, global citizen, world citizen

   Synonym: kozmopolita

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	világpolgár	világpolgárok
accusative	világpolgárt	világpolgárokat
dative	világpolgárnak	világpolgároknak
instrumental	világpolgárral	világpolgárokkal
causal-final	világpolgárért	világpolgárokért
translative	világpolgárrá	világpolgárokká
terminative	világpolgárig	világpolgárokig
essive-formal	világpolgárként	világpolgárokként
essive-modal	—	—
inessive	világpolgárban	világpolgárokban
superessive	világpolgáron	világpolgárokon
adessive	világpolgárnál	világpolgároknál
illative	világpolgárba	világpolgárokba
sublative	világpolgárra	világpolgárokra
allative	világpolgárhoz	világpolgárokhoz
elative	világpolgárból	világpolgárokból
delative	világpolgárról	világpolgárokról
ablative	világpolgártól	világpolgároktól
non-attributive possessive - singular	világpolgáré	világpolgároké
non-attributive possessive - plural	világpolgáréi	világpolgárokéi

Possessive forms of világpolgár
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	világpolgárom	világpolgáraim
2nd person sing.	világpolgárod	világpolgáraid
3rd person sing.	világpolgára	világpolgárai
1st person plural	világpolgárunk	világpolgáraink
2nd person plural	világpolgárotok	világpolgáraitok
3rd person plural	világpolgáruk	világpolgáraik

Derived terms

• világpolgári
• világpolgárság

 

Further reading

• világpolgár in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN