viselkedése

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

viselkedés +‎ -e (possessive suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈviʃɛlkɛdeːʃɛ]
  • Hyphenation: vi‧sel‧ke‧dé‧se

Noun

[edit]

viselkedése

  1. third-person singular single-possession possessive of viselkedés

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative viselkedése
accusative viselkedését
dative viselkedésének
instrumental viselkedésével
causal-final viselkedéséért
translative viselkedésévé
terminative viselkedéséig
essive-formal viselkedéseként
essive-modal viselkedéséül
inessive viselkedésében
superessive viselkedésén
adessive viselkedésénél
illative viselkedésébe
sublative viselkedésére
allative viselkedéséhez
elative viselkedéséből
delative viselkedéséről
ablative viselkedésétől
non-attributive
possessive - singular
viselkedéséé
non-attributive
possessive - plural
viselkedésééi