viselkedés

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From viselkedik +‎ -és

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈviʃɛlkɛdeːʃ]
  • Hyphenation: vi‧sel‧ke‧dés

Noun[edit]

viselkedés (plural viselkedések)

  1. behaviour, behavior

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative viselkedés viselkedések
accusative viselkedést viselkedéseket
dative viselkedésnek viselkedéseknek
instrumental viselkedéssel viselkedésekkel
causal-final viselkedésért viselkedésekért
translative viselkedéssé viselkedésekké
terminative viselkedésig viselkedésekig
essive-formal viselkedésként viselkedésekként
essive-modal
inessive viselkedésben viselkedésekben
superessive viselkedésen viselkedéseken
adessive viselkedésnél viselkedéseknél
illative viselkedésbe viselkedésekbe
sublative viselkedésre viselkedésekre
allative viselkedéshez viselkedésekhez
elative viselkedésből viselkedésekből
delative viselkedésről viselkedésekről
ablative viselkedéstől viselkedésektől
Possessive forms of viselkedés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. viselkedésem viselkedéseim
2nd person sing. viselkedésed viselkedéseid
3rd person sing. viselkedése viselkedései
1st person plural viselkedésünk viselkedéseink
2nd person plural viselkedésetek viselkedéseitek
3rd person plural viselkedésük viselkedéseik

Derived terms[edit]

See also[edit]