zöngés

Hungarian

Etymology

zönge +‎ -s

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈzøŋɡeːʃ]
• Hyphenation: zön‧gés
• Rhymes: -eːʃ

Adjective

zöngés (comparative zöngésebb, superlative legzöngésebb)

1. (phonetics) voiced (sounded with vibration of the vocal cords)

   Antonym: zöngétlen

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	zöngés	zöngések
accusative	zöngést	zöngéseket
dative	zöngésnek	zöngéseknek
instrumental	zöngéssel	zöngésekkel
causal-final	zöngésért	zöngésekért
translative	zöngéssé	zöngésekké
terminative	zöngésig	zöngésekig
essive-formal	zöngésként	zöngésekként
essive-modal	—	—
inessive	zöngésben	zöngésekben
superessive	zöngésen	zöngéseken
adessive	zöngésnél	zöngéseknél
illative	zöngésbe	zöngésekbe
sublative	zöngésre	zöngésekre
allative	zöngéshez	zöngésekhez
elative	zöngésből	zöngésekből
delative	zöngésről	zöngésekről
ablative	zöngéstől	zöngésektől
non-attributive possessive - singular	zöngésé	zöngéseké
non-attributive possessive - plural	zöngéséi	zöngésekéi

Derived terms

• zöngésedik
• zöngésít
• zöngésség

 

Further reading

• (voiced [usually a consonant]): zöngés in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• ([dialectal, archaic] [re]sounding, reverberation): zöngés , redirecting to zengés in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN