zűr

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: zur, zuř, and żur

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Shortened from zűrzavar. Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈzyːr]
  • Hyphenation: zűr

Noun[edit]

zűr ‎(plural zűrök)

  1. mess, confusion, trouble

Declension[edit]

Inflection (plural in -ök, front rounded harmony)
singular plural
nominative zűr zűrök
accusative zűrt zűröket
dative zűrnek zűröknek
instrumental zűrrel zűrökkel
causal-final zűrért zűrökért
translative zűrré zűrökké
terminative zűrig zűrökig
essive-formal zűrként zűrökként
essive-modal
inessive zűrben zűrökben
superessive zűrön zűrökön
adessive zűrnél zűröknél
illative zűrbe zűrökbe
sublative zűrre zűrökre
allative zűrhöz zűrökhöz
elative zűrből zűrökből
delative zűrről zűrökről
ablative zűrtől zűröktől
Possessive forms of zűr
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. zűröm zűrjeim
2nd person sing. zűröd zűrjeid
3rd person sing. zűrje zűrjei
1st person plural zűrünk zűrjeink
2nd person plural zűrötök zűrjeitek
3rd person plural zűrjük zűrjeik

References[edit]

  1. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6