zendülés

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

zendül +‎ -és

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈzɛndyleːʃ]
  • Hyphenation: zen‧dü‧lés

Noun[edit]

zendülés ‎(plural zendülések)

  1. rebellion

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative zendülés zendülések
accusative zendülést zendüléseket
dative zendülésnek zendüléseknek
instrumental zendüléssel zendülésekkel
causal-final zendülésért zendülésekért
translative zendüléssé zendülésekké
terminative zendülésig zendülésekig
essive-formal zendülésként zendülésekként
essive-modal
inessive zendülésben zendülésekben
superessive zendülésen zendüléseken
adessive zendülésnél zendüléseknél
illative zendülésbe zendülésekbe
sublative zendülésre zendülésekre
allative zendüléshez zendülésekhez
elative zendülésből zendülésekből
delative zendülésről zendülésekről
ablative zendüléstől zendülésektől
Possessive forms of zendülés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. zendülésem zendüléseim
2nd person sing. zendülésed zendüléseid
3rd person sing. zendülése zendülései
1st person plural zendülésünk zendüléseink
2nd person plural zendülésetek zendüléseitek
3rd person plural zendülésük zendüléseik

Synonyms[edit]