biztos

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From bízik (to trust) +‎ -t (noun-forming suffix) + -os (adjective-forming suffix).[1]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈbistoʃ]
  • Audio:(file)
  • Hyphenation: biz‧tos
  • Rhymes: -oʃ

Adjective

[edit]

biztos (comparative biztosabb, superlative legbiztosabb)

  1. safe, secure
  2. sure, steady
  3. sure of, certain, confident, positive (with -ban/-ben)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative biztos biztosak
accusative biztosat biztosakat
dative biztosnak biztosaknak
instrumental biztossal biztosakkal
causal-final biztosért biztosakért
translative biztossá biztosakká
terminative biztosig biztosakig
essive-formal biztosként biztosakként
essive-modal
inessive biztosban biztosakban
superessive biztoson biztosakon
adessive biztosnál biztosaknál
illative biztosba biztosakba
sublative biztosra biztosakra
allative biztoshoz biztosakhoz
elative biztosból biztosakból
delative biztosról biztosakról
ablative biztostól biztosaktól
non-attributive
possessive - singular
biztosé biztosaké
non-attributive
possessive - plural
biztoséi biztosakéi

Derived terms

[edit]
Compound words

Adverb

[edit]

biztos (not comparable)

  1. surely, certainly
    Synonym: biztosan
  2. probably, perhaps, maybe
    Synonym: biztosan

Usage notes

[edit]

To make clear that the meaning surely, certainly is implied, one can use biztos as the adjective followed by the word hogy (that) as in:

Biztos, hogy ők voltak azok.It is sure that it was them.

This makes it clear that it is not a probability but a certainty in contrast to the ambiguous phrasing:

Biztos ők voltak azok.It must have been them. / It was surely them.

Noun

[edit]

biztos (plural biztosok)

  1. commissioner, policeman
    Biztos úr!Officer! (addressing a policeman)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative biztos biztosok
accusative biztost biztosokat
dative biztosnak biztosoknak
instrumental biztossal biztosokkal
causal-final biztosért biztosokért
translative biztossá biztosokká
terminative biztosig biztosokig
essive-formal biztosként biztosokként
essive-modal
inessive biztosban biztosokban
superessive biztoson biztosokon
adessive biztosnál biztosoknál
illative biztosba biztosokba
sublative biztosra biztosokra
allative biztoshoz biztosokhoz
elative biztosból biztosokból
delative biztosról biztosokról
ablative biztostól biztosoktól
non-attributive
possessive - singular
biztosé biztosoké
non-attributive
possessive - plural
biztoséi biztosokéi
Possessive forms of biztos
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. biztosom biztosaim
2nd person sing. biztosod biztosaid
3rd person sing. biztosa biztosai
1st person plural biztosunk biztosaink
2nd person plural biztosotok biztosaitok
3rd person plural biztosuk biztosaik

References

[edit]
  1. ^ biztos in Károly Gerstner, editor, Új magyar etimológiai szótár [New Etymological Dictionary of Hungarian] (ÚESz.), Online edition (beta version), Budapest: MTA Research Institute for Linguistics / Hungarian Research Centre for Linguistics, 2011–2024.

Further reading

[edit]
  • (sure, certain): biztos in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • (commissioner, policeman): biztos in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • biztos in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).