átalakulás

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

átalakul +‎ -ás

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈaːtɒlɒkulaːʃ]
  • Hyphenation: át‧ala‧ku‧lás

Noun[edit]

átalakulás (plural átalakulások)

  1. transformation

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative átalakulás átalakulások
accusative átalakulást átalakulásokat
dative átalakulásnak átalakulásoknak
instrumental átalakulással átalakulásokkal
causal-final átalakulásért átalakulásokért
translative átalakulássá átalakulásokká
terminative átalakulásig átalakulásokig
essive-formal átalakulásként átalakulásokként
essive-modal
inessive átalakulásban átalakulásokban
superessive átalakuláson átalakulásokon
adessive átalakulásnál átalakulásoknál
illative átalakulásba átalakulásokba
sublative átalakulásra átalakulásokra
allative átalakuláshoz átalakulásokhoz
elative átalakulásból átalakulásokból
delative átalakulásról átalakulásokról
ablative átalakulástól átalakulásoktól
Possessive forms of átalakulás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. átalakulásom átalakulásaim
2nd person sing. átalakulásod átalakulásaid
3rd person sing. átalakulása átalakulásai
1st person plural átalakulásunk átalakulásaink
2nd person plural átalakulásotok átalakulásaitok
3rd person plural átalakulásuk átalakulásaik