épület

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

épül ‎(to be built, to be constructed) +‎ -et ‎(nominalizing suffix, indicating the result of the action)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈeːpylɛt]
  • (file)
  • Hyphenation: épü‧let

Noun[edit]

épület ‎(plural épületek)

  1. building

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative épület épületek
accusative épületet épületeket
dative épületnek épületeknek
instrumental épülettel épületekkel
causal-final épületért épületekért
translative épületté épületekké
terminative épületig épületekig
essive-formal épületként épületekként
essive-modal
inessive épületben épületekben
superessive épületen épületeken
adessive épületnél épületeknél
illative épületbe épületekbe
sublative épületre épületekre
allative épülethez épületekhez
elative épületből épületekből
delative épületről épületekről
ablative épülettől épületektől
Possessive forms of épület
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. épületem épületeim
2nd person sing. épületed épületeid
3rd person sing. épülete épületei
1st person plural épületünk épületeink
2nd person plural épületetek épületeitek
3rd person plural épületük épületeik

Derived terms[edit]