érem

See also: erëm

Catalan

Pronunciation

• IPA^(key): (Central, Balearic) [ˈe.ɾəm]
• IPA^(key): (Valencia) [ˈe.ɾem]

Verb

érem

---

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈeːrɛm]
• Rhymes: -eːrɛm
• Hyphenation: érem

Etymology 1

ér (“to be worth”) +‎ -em (“noun-forming suffix”). Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.

Noun

érem (plural érmek)

1. medal

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	érem	érmek
accusative	érmet	érmeket
dative	éremnek	érmeknek
instrumental	éremmel	érmekkel
causal-final	éremért	érmekért
translative	éremmé	érmekké
terminative	éremig	érmekig
essive-formal	éremként	érmekként
essive-modal	—	—
inessive	éremben	érmekben
superessive	érmen	érmeken
adessive	éremnél	érmeknél
illative	érembe	érmekbe
sublative	éremre	érmekre
allative	éremhez	érmekhez
elative	éremből	érmekből
delative	éremről	érmekről
ablative	éremtől	érmektől
non-attributive possessive - singular	éremé	érmeké
non-attributive possessive - plural	éreméi	érmekéi

Possessive forms of érem
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	érmem	érmeim
2nd person sing.	érmed	érmeid
3rd person sing.	érme	érmei
1st person plural	érmünk	érmeink
2nd person plural	érmetek	érmeitek
3rd person plural	érmük	érmeik

Derived terms

• érmecske
• érmes

Compound words

• aranyérem
• bronzérem
• emlékérem
• ezüstérem
• érdemérem
• éremgyűjtemény
• éremgyűjtő
• éremtan

 

Expressions

• az éremnek két oldala van

 

Etymology 2

ér +‎ -em

Verb

érem

1. first-person singular indicative present definite of ér

Further reading

• érem in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’An Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN