érme

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: erme and èrme

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

ér (to be worth something) +‎ -me

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈeːrmɛ]
  • Hyphenation: ér‧me

Noun[edit]

érme (plural érmék)

  1. coin

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative érme érmék
accusative érmét érméket
dative érmének érméknek
instrumental érmével érmékkel
causal-final érméért érmékért
translative érmévé érmékké
terminative érméig érmékig
essive-formal érmeként érmékként
essive-modal
inessive érmében érmékben
superessive érmén érméken
adessive érménél érméknél
illative érmébe érmékbe
sublative érmére érmékre
allative érméhez érmékhez
elative érméből érmékből
delative érméről érmékről
ablative érmétől érméktől
Possessive forms of érme
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. érmém érméim
2nd person sing. érméd érméid
3rd person sing. érméje érméi
1st person plural érménk érméink
2nd person plural érmétek érméitek
3rd person plural érméjük érméik

Derived terms[edit]