telefonérme

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

telefon ‎(telephone) +‎ érme ‎(token)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈtɛlɛfoneːrmɛ]
  • Hyphenation: te‧le‧fon‧ér‧me

Noun[edit]

telefonérme ‎(plural telefonérmék)

  1. telephone token

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative telefonérme telefonérmék
accusative telefonérmét telefonérméket
dative telefonérmének telefonérméknek
instrumental telefonérmével telefonérmékkel
causal-final telefonérméért telefonérmékért
translative telefonérmévé telefonérmékké
terminative telefonérméig telefonérmékig
essive-formal telefonérmeként telefonérmékként
essive-modal
inessive telefonérmében telefonérmékben
superessive telefonérmén telefonérméken
adessive telefonérménél telefonérméknél
illative telefonérmébe telefonérmékbe
sublative telefonérmére telefonérmékre
allative telefonérméhez telefonérmékhez
elative telefonérméből telefonérmékből
delative telefonérméről telefonérmékről
ablative telefonérmétől telefonérméktől
Possessive forms of telefonérme
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. telefonérmém telefonérméim
2nd person sing. telefonérméd telefonérméid
3rd person sing. telefonérméje telefonérméi
1st person plural telefonérménk telefonérméink
2nd person plural telefonérmétek telefonérméitek
3rd person plural telefonérméjük telefonérméik

Synonyms[edit]