érem

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Catalan[edit]

Verb[edit]

érem

  1. first-person plural imperfect indicative form of ser

Hungarian[edit]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈeːrɛm]
  • Hyphenation: érem

Noun[edit]

érem ‎(plural érmek)

  1. medal

Declension[edit]

Inflection (plural in -ek, front unrounded harmony)
singular plural
nominative érem érmek
accusative érmet érmeket
dative éremnek érmeknek
instrumental éremmel érmekkel
causal-final éremért érmekért
translative éremmé érmekké
terminative éremig érmekig
essive-formal éremként érmekként
essive-modal
inessive éremben érmekben
superessive érmen érmeken
adessive éremnél érmeknél
illative érembe érmekbe
sublative éremre érmekre
allative éremhez érmekhez
elative éremből érmekből
delative éremről érmekről
ablative éremtől érmektől
Possessive forms of érem
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. érmem érmeim
2nd person sing. érmed érmeid
3rd person sing. érme érmei
1st person plural érmünk érmeink
2nd person plural érmetek érmeitek
3rd person plural érmük érmeik

Derived terms[edit]

(Compound words):

(Expressions):