bankjegy

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

bank ‎(bank) +‎ jegy ‎(note)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈbɒŋkjɛɟ]
  • Hyphenation: bank‧jegy

Noun[edit]

bankjegy ‎(plural bankjegyek)

  1. banknote

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative bankjegy bankjegyek
accusative bankjegyet bankjegyeket
dative bankjegynek bankjegyeknek
instrumental bankjeggyel bankjegyekkel
causal-final bankjegyért bankjegyekért
translative bankjeggyé bankjegyekké
terminative bankjegyig bankjegyekig
essive-formal bankjegyként bankjegyekként
essive-modal
inessive bankjegyben bankjegyekben
superessive bankjegyen bankjegyeken
adessive bankjegynél bankjegyeknél
illative bankjegybe bankjegyekbe
sublative bankjegyre bankjegyekre
allative bankjegyhez bankjegyekhez
elative bankjegyből bankjegyekből
delative bankjegyről bankjegyekről
ablative bankjegytől bankjegyektől
Possessive forms of bankjegy
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. bankjegyem bankjegyeim
2nd person sing. bankjegyed bankjegyeid
3rd person sing. bankjegye bankjegyei
1st person plural bankjegyünk bankjegyeink
2nd person plural bankjegyetek bankjegyeitek
3rd person plural bankjegyük bankjegyeik

Synonyms[edit]