érzelem

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

érez +‎ -elem

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈeːrzɛlɛm]
  • Hyphenation: ér‧ze‧lem

Noun[edit]

érzelem (plural érzelmek)

  1. feeling

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative érzelem érzelmek
accusative érzelmet érzelmeket
dative érzelemnek érzelmeknek
instrumental érzelemmel érzelmekkel
causal-final érzelemért érzelmekért
translative érzelemmé érzelmekké
terminative érzelemig érzelmekig
essive-formal érzelemként érzelmekként
essive-modal
inessive érzelemben érzelmekben
superessive érzelmen érzelmeken
adessive érzelemnél érzelmeknél
illative érzelembe érzelmekbe
sublative érzelemre érzelmekre
allative érzelemhez érzelmekhez
elative érzelemből érzelmekből
delative érzelemről érzelmekről
ablative érzelemtől érzelmektől
Possessive forms of érzelem
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. érzelmem érzelmeim
2nd person sing. érzelmed érzelmeid
3rd person sing. érzelme érzelmei
1st person plural érzelmünk érzelmeink
2nd person plural érzelmetek érzelmeitek
3rd person plural érzelmük érzelmeik