ómega

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: omega, Omega, and oméga

Czech[edit]

Noun[edit]

ómega n

  1. Alternative form of omega

Hungarian[edit]

Hungarian Wikipedia has an article on:

Wikipedia hu

Etymology[edit]

From Ancient Greek ‎(ô, sound O) + μέγα ‎(méga, large); compare omikron.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈoːmɛɡɒ]
  • Hyphenation: óme‧ga

Noun[edit]

ómega ‎(plural ómegák)

  1. omega (Greek letter)

Declension[edit]

Inflection (plural in -k, back harmony)
singular plural
nominative ómega ómegák
accusative ómegát ómegákat
dative ómegának ómegáknak
instrumental ómegával ómegákkal
causal-final ómegáért ómegákért
translative ómegává ómegákká
terminative ómegáig ómegákig
essive-formal ómegaként ómegákként
essive-modal
inessive ómegában ómegákban
superessive ómegán ómegákon
adessive ómegánál ómegáknál
illative ómegába ómegákba
sublative ómegára ómegákra
allative ómegához ómegákhoz
elative ómegából ómegákból
delative ómegáról ómegákról
ablative ómegától ómegáktól
Possessive forms of ómega
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ómegám ómegáim
2nd person sing. ómegád ómegáid
3rd person sing. ómegája ómegái
1st person plural ómegánk ómegáink
2nd person plural ómegátok ómegáitok
3rd person plural ómegájuk ómegáik

Icelandic[edit]

Pronunciation[edit]

Noun[edit]

ómega n ‎(genitive singular ómega, nominative plural ómegu)

  1. omega (Greek letter)

Declension[edit]


Portuguese[edit]

Alternative forms[edit]

Pronunciation[edit]

Noun[edit]

ómega m (plural ómegas) (European orthography)

  1. omega (Greek letter)
  2. the end