Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search



EB1911 - Volume 01 - Page 001 - 1.svg This entry lacks etymological information. If you are familiar with the origin of this term, please add it to the page per etymology instructions. You can also discuss it at the Etymology scriptorium.


  • IPA(key): [ˈøsːɛjøvɛtɛl]
  • Hyphenation: ösz‧sze‧jö‧ve‧tel


összejövetel (plural összejövetelek)

  1. party (social gathering)


Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative összejövetel összejövetelek
accusative összejövetelt összejöveteleket
dative összejövetelnek összejöveteleknek
instrumental összejövetellel összejövetelekkel
causal-final összejövetelért összejövetelekért
translative összejövetellé összejövetelekké
terminative összejövetelig összejövetelekig
essive-formal összejövetelként összejövetelekként
inessive összejövetelben összejövetelekben
superessive összejövetelen összejöveteleken
adessive összejövetelnél összejöveteleknél
illative összejövetelbe összejövetelekbe
sublative összejövetelre összejövetelekre
allative összejövetelhez összejövetelekhez
elative összejövetelből összejövetelekből
delative összejövetelről összejövetelekről
ablative összejöveteltől összejövetelektől
Possessive forms of összejövetel
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. összejövetelem összejöveteleim
2nd person sing. összejöveteled összejöveteleid
3rd person sing. összejövetele összejövetelei
1st person plural összejövetelünk összejöveteleink
2nd person plural összejöveteletek összejöveteleitek
3rd person plural összejövetelük összejöveteleik