ünő

See also: uno, Uno, UNO, ùno, and -uno

Hungarian

Etymology

Borrowing from a Turkic language, from Proto-Turkic *in-gek (“cow”). Compare Chuvash ӗне (ĕne), Old Turkic 𐰃𐰤𐰏𐰛 (ingek) and Turkish inek.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈynøː]
• Hyphenation: ünő
• Rhymes: -nøː

Noun

ünő (plural ünők)

1. (dialectal, dated) heifer (young female cattle, i.e. young cow)

   Synonym: üsző

2. (hunting) hind, doe (young female deer)

   Synonym: szarvastehén

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	ünő	ünők
accusative	ünőt	ünőket
dative	ünőnek	ünőknek
instrumental	ünővel	ünőkkel
causal-final	ünőért	ünőkért
translative	ünővé	ünőkké
terminative	ünőig	ünőkig
essive-formal	ünőként	ünőkként
essive-modal	—	—
inessive	ünőben	ünőkben
superessive	ünőn	ünőkön
adessive	ünőnél	ünőknél
illative	ünőbe	ünőkbe
sublative	ünőre	ünőkre
allative	ünőhöz	ünőkhöz
elative	ünőből	ünőkből
delative	ünőről	ünőkről
ablative	ünőtől	ünőktől
non-attributive possessive - singular	ünőé	ünőké
non-attributive possessive - plural	ünőéi	ünőkéi

Possessive forms of ünő
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	ünőm	ünőim
2nd person sing.	ünőd	ünőid
3rd person sing.	ünője	ünői
1st person plural	ünőnk	ünőink
2nd person plural	ünőtök	ünőitek
3rd person plural	ünőjük	ünőik

Further reading

• ünő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN