ütő

See also: -uto and uto

Hungarian

Etymology

üt +‎ -ő

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈytøː]
• Hyphenation: ütő

Verb

ütő

1. (deprecated template usage) present participle of üt

Adjective

ütő (not comparable)

1. beating, hitting, pulsing

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	ütő	ütők
accusative	ütőt	ütőket
dative	ütőnek	ütőknek
instrumental	ütővel	ütőkkel
causal-final	ütőért	ütőkért
translative	ütővé	ütőkké
terminative	ütőig	ütőkig
essive-formal	ütőként	ütőkként
essive-modal	—	—
inessive	ütőben	ütőkben
superessive	ütőn	ütőkön
adessive	ütőnél	ütőknél
illative	ütőbe	ütőkbe
sublative	ütőre	ütőkre
allative	ütőhöz	ütőkhöz
elative	ütőből	ütőkből
delative	ütőről	ütőkről
ablative	ütőtől	ütőktől
non-attributive possessive - singular	ütőé	ütőké
non-attributive possessive - plural	ütőéi	ütőkéi

Derived terms

• ütőér
• ütőgardon

Noun

ütő (plural ütők)

1. hitter, beater (person)
2. mallet (a timpani stick), bat (table tennis), racket (tennis), club (golf)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	ütő	ütők
accusative	ütőt	ütőket
dative	ütőnek	ütőknek
instrumental	ütővel	ütőkkel
causal-final	ütőért	ütőkért
translative	ütővé	ütőkké
terminative	ütőig	ütőkig
essive-formal	ütőként	ütőkként
essive-modal	—	—
inessive	ütőben	ütőkben
superessive	ütőn	ütőkön
adessive	ütőnél	ütőknél
illative	ütőbe	ütőkbe
sublative	ütőre	ütőkre
allative	ütőhöz	ütőkhöz
elative	ütőből	ütőkből
delative	ütőről	ütőkről
ablative	ütőtől	ütőktől
non-attributive possessive - singular	ütőé	ütőké
non-attributive possessive - plural	ütőéi	ütőkéi

Possessive forms of ütő
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	ütőm	ütőim
2nd person sing.	ütőd	ütőid
3rd person sing.	ütője	ütői
1st person plural	ütőnk	ütőink
2nd person plural	ütőtök	ütőitek
3rd person plural	ütőjük	ütőik

Derived terms

• pingpongütő