őrizet

From Wiktionary, the free dictionary
Archived revision by WingerBot (talk | contribs) as of 16:06, 8 October 2019.
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

Etymology

őriz +‎ -et[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈøːrizɛt]
  • Hyphenation: őri‧zet

Noun

őrizet (plural őrizetek)

  1. custody, safety, safeguard

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative őrizet őrizetek
accusative őrizetet őrizeteket
dative őrizetnek őrizeteknek
instrumental őrizettel őrizetekkel
causal-final őrizetért őrizetekért
translative őrizetté őrizetekké
terminative őrizetig őrizetekig
essive-formal őrizetként őrizetekként
essive-modal őrizetül
inessive őrizetben őrizetekben
superessive őrizeten őrizeteken
adessive őrizetnél őrizeteknél
illative őrizetbe őrizetekbe
sublative őrizetre őrizetekre
allative őrizethez őrizetekhez
elative őrizetből őrizetekből
delative őrizetről őrizetekről
ablative őrizettől őrizetektől
non-attributive
possessive - singular
őrizeté őrizeteké
non-attributive
possessive - plural
őrizetéi őrizetekéi
Possessive forms of őrizet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. őrizetem őrizeteim
2nd person sing. őrizeted őrizeteid
3rd person sing. őrizete őrizetei
1st person plural őrizetünk őrizeteink
2nd person plural őrizetetek őrizeteitek
3rd person plural őrizetük őrizeteik

Synonyms

Derived terms

References

  1. ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN