ím

See also: Appendix:Variations of "im"

Hungarian

Etymology

Probably from the original i variant of e (“this”, demonstrative pronoun) +‎ -m (pronoun suffix for emphasis).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈiːm]

• Audio:

  (file)

• Rhymes: -iːm

Interjection

ím

1. (poetic) behold! see! lo!
   • 1903, Endre Ady, Még egyszer… (Once Again…), poem, lines 1–6 [1]

     Még egyszer meghajolni késztet

     A lelkem régi, színes álma,

     Még egyszer, ím, tárva elétek,

     Ami az enyém, ami drága:

     Piacra vont az ifju évek

     Álmodni vágyó ifjusága ...

Derived terms

Compound words

• immár
• íme

 

Further reading

• ím in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

---

Old Norse

Etymology

Has an ablaut relationship with eimr. Thus it is ultimately from Proto-Indo-European *h₁ews- (“to burn”).

Noun

ím n (genitive íms, plural ím)

1. dust, ashes

Declension

  Declension of ím (strong a-stem)

neuter	singular		plural
	indefinite	definite	indefinite	definite
nominative	ím	ímit	ím	ímin
accusative	ím	ímit	ím	ímin
dative	ími	íminu	ímum	ímunum
genitive	íms	ímsins	íma	ímanna

Related terms

• eimr
• eimyrja

Descendants

• Faroese: ím
• Norwegian Nynorsk: im

References

• ím in A Concise Dictionary of Old Icelandic, G. T. Zoëga, Clarendon Press, 1910, at Internet Archive.

---

Umatilla

Pronoun

ím

1. you, second person singular personal pronoun, nominative case

References

• Confederated Tribes of the Umatilla Indian Reservation, 2014-2020. Umatilla Language Online Dictionary