abszurd

Hungarian

Etymology

From German absurd, from Latin absurdus (“discordant, senseless”), from ab- + surdus (“deaf”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɒpsurd]

• Audio

  (file)

• Hyphenation: ab‧szurd

Adjective

abszurd (comparative abszurdabb, superlative legabszurdabb)

1. absurd

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	abszurd	abszurdak
accusative	abszurdat	abszurdakat
dative	abszurdnak	abszurdaknak
instrumental	abszurddal	abszurdakkal
causal-final	abszurdért	abszurdakért
translative	abszurddá	abszurdakká
terminative	abszurdig	abszurdakig
essive-formal	abszurdként	abszurdakként
essive-modal	—	—
inessive	abszurdban	abszurdakban
superessive	abszurdon	abszurdakon
adessive	abszurdnál	abszurdaknál
illative	abszurdba	abszurdakba
sublative	abszurdra	abszurdakra
allative	abszurdhoz	abszurdakhoz
elative	abszurdból	abszurdakból
delative	abszurdról	abszurdakról
ablative	abszurdtól	abszurdaktól

Related terms

• abszurditás
• abszurdum