abszurd

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From German absurd, from Latin absurdus (discordant, senseless), from ab- + surdus (deaf).[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɒpsurd]
  • (file)
  • Hyphenation: ab‧szurd

Adjective[edit]

abszurd (comparative abszurdabb, superlative legabszurdabb)

  1. absurd

Declension[edit]

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative abszurd abszurdak
accusative abszurdat abszurdakat
dative abszurdnak abszurdaknak
instrumental abszurddal abszurdakkal
causal-final abszurdért abszurdakért
translative abszurddá abszurdakká
terminative abszurdig abszurdakig
essive-formal abszurdként abszurdakként
essive-modal
inessive abszurdban abszurdakban
superessive abszurdon abszurdakon
adessive abszurdnál abszurdaknál
illative abszurdba abszurdakba
sublative abszurdra abszurdakra
allative abszurdhoz abszurdakhoz
elative abszurdból abszurdakból
delative abszurdról abszurdakról
ablative abszurdtól abszurdaktól
non-attributive
possessive - singular
abszurdé abszurdaké
non-attributive
possessive - plural
abszurdéi abszurdakéi

Related terms[edit]

References[edit]

  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN