abszurdum

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Latin absurdum, neuter of absurdus (senseless), from ab- + surdus (deaf).

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɒpsurdum]
  • (file)
  • Hyphenation: ab‧szur‧dum

Noun[edit]

abszurdum (plural abszurdumok)

  1. absurdity

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative abszurdum abszurdumok
accusative abszurdumot abszurdumokat
dative abszurdumnak abszurdumoknak
instrumental abszurdummal abszurdumokkal
causal-final abszurdumért abszurdumokért
translative abszurdummá abszurdumokká
terminative abszurdumig abszurdumokig
essive-formal abszurdumként abszurdumokként
essive-modal
inessive abszurdumban abszurdumokban
superessive abszurdumon abszurdumokon
adessive abszurdumnál abszurdumoknál
illative abszurdumba abszurdumokba
sublative abszurdumra abszurdumokra
allative abszurdumhoz abszurdumokhoz
elative abszurdumból abszurdumokból
delative abszurdumról abszurdumokról
ablative abszurdumtól abszurdumoktól
Possessive forms of abszurdum
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. abszurdumom abszurdumaim
2nd person sing. abszurdumod abszurdumaid
3rd person sing. abszurduma abszurdumai
1st person plural abszurdumunk abszurdumaink
2nd person plural abszurdumotok abszurdumaitok
3rd person plural abszurdumuk abszurdumaik

Related terms[edit]