Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search



From the obsolete verb aggik +‎ -ály, created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.


  • IPA(key): [ˈɒɡːaːj]
  • Hyphenation: ag‧gály


aggály (plural aggályok)

  1. misgiving, scruple, anxiety, anguish


Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative aggály aggályok
accusative aggályt aggályokat
dative aggálynak aggályoknak
instrumental aggállyal aggályokkal
causal-final aggályért aggályokért
translative aggállyá aggályokká
terminative aggályig aggályokig
essive-formal aggályként aggályokként
inessive aggályban aggályokban
superessive aggályon aggályokon
adessive aggálynál aggályoknál
illative aggályba aggályokba
sublative aggályra aggályokra
allative aggályhoz aggályokhoz
elative aggályból aggályokból
delative aggályról aggályokról
ablative aggálytól aggályoktól
Possessive forms of aggály
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. aggályom aggályaim
2nd person sing. aggályod aggályaid
3rd person sing. aggálya aggályai
1st person plural aggályunk aggályaink
2nd person plural aggályotok aggályaitok
3rd person plural aggályuk aggályaik

Derived terms[edit]

See also[edit]