ajánlat

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

ajánl +‎ -at

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈɒjaːnlɒt/
  • Hyphenation: aján‧lat

Noun[edit]

ajánlat ‎(plural ajánlatok)

  1. offer

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative ajánlat ajánlatok
accusative ajánlatot ajánlatokat
dative ajánlatnak ajánlatoknak
instrumental ajánlattal ajánlatokkal
causal-final ajánlatért ajánlatokért
translative ajánlattá ajánlatokká
terminative ajánlatig ajánlatokig
essive-formal ajánlatként ajánlatokként
essive-modal
inessive ajánlatban ajánlatokban
superessive ajánlaton ajánlatokon
adessive ajánlatnál ajánlatoknál
illative ajánlatba ajánlatokba
sublative ajánlatra ajánlatokra
allative ajánlathoz ajánlatokhoz
elative ajánlatból ajánlatokból
delative ajánlatról ajánlatokról
ablative ajánlattól ajánlatoktól
Possessive forms of ajánlat
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ajánlatom ajánlataim
2nd person sing. ajánlatod ajánlataid
3rd person sing. ajánlata ajánlatai
1st person plural ajánlatunk ajánlataink
2nd person plural ajánlatotok ajánlataitok
3rd person plural ajánlatuk ajánlataik

Derived terms[edit]