allomorf

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From German Allomorph.[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ ˈɒlːomorf]
  • Hyphenation: al‧lo‧morf
  • Rhymes: -orf

Noun[edit]

allomorf (plural allomorfok)

  1. (linguistics) allomorph (any of the different phonological representations of a morpheme)

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative allomorf allomorfok
accusative allomorfot allomorfokat
dative allomorfnak allomorfoknak
instrumental allomorffal allomorfokkal
causal-final allomorfért allomorfokért
translative allomorffá allomorfokká
terminative allomorfig allomorfokig
essive-formal allomorfként allomorfokként
essive-modal
inessive allomorfban allomorfokban
superessive allomorfon allomorfokon
adessive allomorfnál allomorfoknál
illative allomorfba allomorfokba
sublative allomorfra allomorfokra
allative allomorfhoz allomorfokhoz
elative allomorfból allomorfokból
delative allomorfról allomorfokról
ablative allomorftól allomorfoktól
non-attributive
possessive - singular
allomorfé allomorfoké
non-attributive
possessive - plural
allomorféi allomorfokéi
Possessive forms of allomorf
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. allomorfom allomorfjaim
2nd person sing. allomorfod allomorfjaid
3rd person sing. allomorfja allomorfjai
1st person plural allomorfunk allomorfjaink
2nd person plural allomorfotok allomorfjaitok
3rd person plural allomorfjuk allomorfjaik

References[edit]

  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN