böcsület

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

böcsül +‎ -et (noun-forming suffix)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈbøt͡ʃylɛt]
  • Hyphenation: bö‧csü‧let

Noun[edit]

böcsület

  1. (dialectal) Alternative form of becsület.

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative böcsület böcsületek
accusative böcsületet böcsületeket
dative böcsületnek böcsületeknek
instrumental böcsülettel böcsületekkel
causal-final böcsületért böcsületekért
translative böcsületté böcsületekké
terminative böcsületig böcsületekig
essive-formal böcsületként böcsületekként
essive-modal
inessive böcsületben böcsületekben
superessive böcsületen böcsületeken
adessive böcsületnél böcsületeknél
illative böcsületbe böcsületekbe
sublative böcsületre böcsületekre
allative böcsülethez böcsületekhez
elative böcsületből böcsületekből
delative böcsületről böcsületekről
ablative böcsülettől böcsületektől
non-attributive
possessive - singular
böcsületé böcsületeké
non-attributive
possessive - plural
böcsületéi böcsületekéi
Possessive forms of böcsület
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. böcsületem böcsületeim
2nd person sing. böcsületed böcsületeid
3rd person sing. böcsülete böcsületei
1st person plural böcsületünk böcsületeink
2nd person plural böcsületetek böcsületeitek
3rd person plural böcsületük böcsületeik

Derived terms[edit]