bökkenő

Hungarian

Etymology

From the dialectal bökken (“to wobble”) +‎ -ő (present participle suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈbøkːɛnøː]
• Hyphenation: bök‧ke‧nő

Noun

bökkenő (plural bökkenők)

1. (colloquial) hitch, difficulty, snag, crux, problem

   Synonyms: hiba, nehézség, akadály, bibi

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	bökkenő	bökkenők
accusative	bökkenőt	bökkenőket
dative	bökkenőnek	bökkenőknek
instrumental	bökkenővel	bökkenőkkel
causal-final	bökkenőért	bökkenőkért
translative	bökkenővé	bökkenőkké
terminative	bökkenőig	bökkenőkig
essive-formal	bökkenőként	bökkenőkként
essive-modal	—	—
inessive	bökkenőben	bökkenőkben
superessive	bökkenőn	bökkenőkön
adessive	bökkenőnél	bökkenőknél
illative	bökkenőbe	bökkenőkbe
sublative	bökkenőre	bökkenőkre
allative	bökkenőhöz	bökkenőkhöz
elative	bökkenőből	bökkenőkből
delative	bökkenőről	bökkenőkről
ablative	bökkenőtől	bökkenőktől
non-attributive possessive - singular	bökkenőé	bökkenőké
non-attributive possessive - plural	bökkenőéi	bökkenőkéi

Possessive forms of bökkenő
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	bökkenőm	bökkenőim
2nd person sing.	bökkenőd	bökkenőid
3rd person sing.	bökkenője	bökkenői
1st person plural	bökkenőnk	bökkenőink
2nd person plural	bökkenőtök	bökkenőitek
3rd person plural	bökkenőjük	bökkenőik