hiba

See also: hibă

Hungarian

Etymology

From a Slavic language.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈhibɒ]

• Audio

  (file)

• Hyphenation: hi‧ba

Noun

hiba (plural hibák)

1. mistake, error, fault

   Hibát követtem el. - I made a mistake.

2. fault (a bad outcome attributed to someone)

   Ez az én hibám. - This is my fault.

3. defect, deficiency, flaw, imperfection
4. (computing) software bug

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	hiba	hibák
accusative	hibát	hibákat
dative	hibának	hibáknak
instrumental	hibával	hibákkal
causal-final	hibáért	hibákért
translative	hibává	hibákká
terminative	hibáig	hibákig
essive-formal	hibaként	hibákként
essive-modal	—	—
inessive	hibában	hibákban
superessive	hibán	hibákon
adessive	hibánál	hibáknál
illative	hibába	hibákba
sublative	hibára	hibákra
allative	hibához	hibákhoz
elative	hibából	hibákból
delative	hibáról	hibákról
ablative	hibától	hibáktól

Possessive forms of hiba
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	hibám	hibáim
2nd person sing.	hibád	hibáid
3rd person sing.	hibája	hibái
1st person plural	hibánk	hibáink
2nd person plural	hibátok	hibáitok
3rd person plural	hibájuk	hibáik

Synonyms

• baki
• baklövés
• melléfogás
• tévedés

Derived terms

• hibás
• hibátlan
• hibázik

(Compound words):

• beszédhiba
• hibakereső
• szarvashiba

---

Slovene

Etymology

From Proto-Slavic *xyba, cognate with Czech chyba. Non-Slavic cognates include Sanskrit क्षुभ्यति (kṣubhyati, “to shake, be agitated”).

Pronunciation

• IPA^(key): /ˈxìːba/
• Tonal orthography: híba

Noun

híba f (genitive híbe, nominative plural híbe)

1. fault
2. error
3. crime

Declension

Declension of híba (feminine, a-stem)

	singular	dual	plural
nominative	híba	híbi	híbe
accusative	híbo	híbi	híbe
genitive	híbe	híb	híb
dative	híbi	híbama	híbam
locative	híbi	híbah	híbah
instrumental	híbo	híbama	híbami