hiba

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: hibă

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From a Slavic language.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈhibɒ]
  • (file)
  • Hyphenation: hi‧ba

Noun[edit]

hiba (plural hibák)

  1. mistake, error, fault
    Hibát követtem el. - I made a mistake.
  2. fault (a bad outcome attributed to someone)
    Ez az én hibám. - This is my fault.
  3. defect, deficiency, flaw, imperfection
  4. (computing) software bug

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative hiba hibák
accusative hibát hibákat
dative hibának hibáknak
instrumental hibával hibákkal
causal-final hibáért hibákért
translative hibává hibákká
terminative hibáig hibákig
essive-formal hibaként hibákként
essive-modal
inessive hibában hibákban
superessive hibán hibákon
adessive hibánál hibáknál
illative hibába hibákba
sublative hibára hibákra
allative hibához hibákhoz
elative hibából hibákból
delative hibáról hibákról
ablative hibától hibáktól
Possessive forms of hiba
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. hibám hibáim
2nd person sing. hibád hibáid
3rd person sing. hibája hibái
1st person plural hibánk hibáink
2nd person plural hibátok hibáitok
3rd person plural hibájuk hibáik

Synonyms[edit]

Derived terms[edit]

(Compound words):


Slovene[edit]

Etymology[edit]

From Proto-Slavic *xyba, cognate with Czech chyba. Non-Slavic cognates include Sanskrit क्षुभ्यति (kṣubhyati, to shake, be agitated).

Pronunciation[edit]

Noun[edit]

híba f (genitive híbe, nominative plural híbe)

  1. fault
  2. error
  3. crime

Declension[edit]