hiba

Hungarian

Etymology

From a Slavic language

Pronunciation

• IPA^(key): /ˈhibɒ/
• Hyphenation: hi‧ba

Noun

hiba (plural hibák)

1. mistake, error, fault

   Hibát követtem el. - I made a mistake.

2. fault (a bad outcome attributed to someone)

   Ez az én hibám. - This is my fault.

3. defect, deficiency, flaw, imperfection

Declension

declension of hiba singular plural nominative hiba hibák accusative hibát hibákat dative hibának hibáknak instrumental hibával hibákkal causal-final hibáért hibákért translative hibává hibákká terminative hibáig hibákig essive-formal hibaként hibákként essive-modal - - inessive hibában hibákban superessive hibán hibákon adessive hibánál hibáknál illative hibába hibákba sublative hibára hibákra allative hibához hibákhoz elative hibából hibákból delative hibáról hibákról ablative hibától hibáktól

possessives of hiba possessor singular possession plural possession 1st person sing. hibám hibáim 2nd person sing. hibád hibáid 3rd person sing. hibája hibái 1st person plural hibánk hibáink 2nd person plural hibátok hibáitok 3rd person plural hibájuk hibáik

Synonyms

• baki
• baklövés
• melléfogás
• tévedés

Derived terms

• hibakereső
• hibátlan
• hibázik
• szarvashiba

---

Slovene

Etymology

From Proto-Slavic *xyba, cognate with Czech chyba. Non-Slavic cognates include Sanskrit क्षुभ्यति (kṣubhyati, “to shake, be agitated”).

Pronunciation

• IPA^(key): /ˈxìːba/
• Tonal: híba

Noun

híba f (genitive híbe, nominative plural híbe)

1. fault
2. error
3. crime

Declension

Declension of híba (feminine, a-stem)

	singular	dual	plural
nominative	híba	híbi	híbe
accusative	híbo	híbi	híbe
genitive	híbe	híb	híb
dative	híbi	híbama	híbam
locative	híbi	híbah	híbah
instrumental	híbo	híbama	híbami