barbár

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: barbar and Barbar

Hungarian[edit]

Hungarian Wikipedia has an article on:

Wikipedia hu

Etymology[edit]

From German Barbar, from Latin barbarus ‎(foreigner, savage), from Ancient Greek βάρβαρος ‎(bárbaros, foreign, non-Greek, strange).[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈbɒrbaːr/
  • (file)
  • Hyphenation: bar‧bár

Adjective[edit]

barbár (comparative barbárabb, superlative legbarbárabb)

  1. barbarian, barbaric

Antonyms[edit]

Noun[edit]

barbár ‎(plural barbárok)

  1. barbarian

Declension[edit]

Inflection (plural in -ok, back harmony)
singular plural
nominative barbár barbárok
accusative barbárt barbárokat
dative barbárnak barbároknak
instrumental barbárral barbárokkal
causal-final barbárért barbárokért
translative barbárrá barbárokká
terminative barbárig barbárokig
essive-formal barbárként barbárokként
essive-modal
inessive barbárban barbárokban
superessive barbáron barbárokon
adessive barbárnál barbároknál
illative barbárba barbárokba
sublative barbárra barbárokra
allative barbárhoz barbárokhoz
elative barbárból barbárokból
delative barbárról barbárokról
ablative barbártól barbároktól
Possessive forms of barbár
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. barbárom barbárjaim
2nd person sing. barbárod barbárjaid
3rd person sing. barbárja barbárjai
1st person plural barbárunk barbárjaink
2nd person plural barbárotok barbárjaitok
3rd person plural barbárjuk barbárjaik

References[edit]

  1. ^ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2