bonc

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Pronunciation[edit]

Etymology 1[edit]

Back-formation from boncol. Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries. [1]

Noun[edit]

bonc

  1. dissection, autopsy (used only in compound words)
Synonyms[edit]
Derived terms[edit]

Etymology 2[edit]

From German Bonze, from Portuguese bonzo, from Japanese 坊主 ‎(bōzu, Buddhist monk). [2]

Noun[edit]

bonc ‎(plural boncok)

  1. bonze (Buddhist priest)
Declension[edit]

References[edit]

  1. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6
  2. ^ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2