címzett

Hungarian

Etymology

címez +‎ -ett

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈt͡siːmzɛtː]
• Hyphenation: cím‧zett

Verb

címzett

1. third-person singular indicative past indefinite of címez
2. (deprecated template usage) past participle of címez

Noun

címzett (plural címzettek)

1. addressee

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	címzett	címzettek
accusative	címzettet	címzetteket
dative	címzettnek	címzetteknek
instrumental	címzettel	címzettekkel
causal-final	címzettért	címzettekért
translative	címzetté	címzettekké
terminative	címzettig	címzettekig
essive-formal	címzettként	címzettekként
essive-modal	—	—
inessive	címzettben	címzettekben
superessive	címzetten	címzetteken
adessive	címzettnél	címzetteknél
illative	címzettbe	címzettekbe
sublative	címzettre	címzettekre
allative	címzetthez	címzettekhez
elative	címzettből	címzettekből
delative	címzettről	címzettekről
ablative	címzettől	címzettektől
non-attributive possessive - singular	címzetté	címzetteké
non-attributive possessive - plural	címzettéi	címzettekéi

Possessive forms of címzett
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	címzettem	címzettjeim
2nd person sing.	címzetted	címzettjeid
3rd person sing.	címzettje	címzettjei
1st person plural	címzettünk	címzettjeink
2nd person plural	címzettetek	címzettjeitek
3rd person plural	címzettjük	címzettjeik