ciripelés

Hungarian

Etymology

ciripel (“to chirp, chirr”) +‎ -és (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈt͡siripɛleːʃ]
• Hyphenation: ci‧ri‧pe‧lés

Noun

ciripelés (plural ciripelések)

1. (of an insect) chirp, chirping, chirr (the trilled sound made by an insect, especially a cricket)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	ciripelés	ciripelések
accusative	ciripelést	ciripeléseket
dative	ciripelésnek	ciripeléseknek
instrumental	ciripeléssel	ciripelésekkel
causal-final	ciripelésért	ciripelésekért
translative	ciripeléssé	ciripelésekké
terminative	ciripelésig	ciripelésekig
essive-formal	ciripelésként	ciripelésekként
essive-modal	—	—
inessive	ciripelésben	ciripelésekben
superessive	ciripelésen	ciripeléseken
adessive	ciripelésnél	ciripeléseknél
illative	ciripelésbe	ciripelésekbe
sublative	ciripelésre	ciripelésekre
allative	ciripeléshez	ciripelésekhez
elative	ciripelésből	ciripelésekből
delative	ciripelésről	ciripelésekről
ablative	ciripeléstől	ciripelésektől
non-attributive possessive - singular	ciripelésé	ciripeléseké
non-attributive possessive - plural	ciripeléséi	ciripelésekéi

Possessive forms of ciripelés
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	ciripelésem	ciripeléseim
2nd person sing.	ciripelésed	ciripeléseid
3rd person sing.	ciripelése	ciripelései
1st person plural	ciripelésünk	ciripeléseink
2nd person plural	ciripelésetek	ciripeléseitek
3rd person plural	ciripelésük	ciripeléseik