csúsztatás

Hungarian[edit]

csúsztatás (countable and uncountable, plural csúsztatások)

verbal noun of csúsztat: the act of sliding something
overtime compensation time off or holiday
fallacy, deceptive argument (especially one made by omitting facts or distorting the truth)
a deliberate and admitted inaccuracy or approximation that is made in order to express a thought better
Kis csúsztatással azt mondhatjuk, hogy a madarak tollas dinoszauruszok. ― By taking certain liberties, we could say that birds are feathered dinosaurs.

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	csúsztatás	csúsztatások
accusative	csúsztatást	csúsztatásokat
dative	csúsztatásnak	csúsztatásoknak
instrumental	csúsztatással	csúsztatásokkal
causal-final	csúsztatásért	csúsztatásokért
translative	csúsztatássá	csúsztatásokká
terminative	csúsztatásig	csúsztatásokig
essive-formal	csúsztatásként	csúsztatásokként
essive-modal	—	—
inessive	csúsztatásban	csúsztatásokban
superessive	csúsztatáson	csúsztatásokon
adessive	csúsztatásnál	csúsztatásoknál
illative	csúsztatásba	csúsztatásokba
sublative	csúsztatásra	csúsztatásokra
allative	csúsztatáshoz	csúsztatásokhoz
elative	csúsztatásból	csúsztatásokból
delative	csúsztatásról	csúsztatásokról
ablative	csúsztatástól	csúsztatásoktól
non-attributive possessive - singular	csúsztatásé	csúsztatásoké
non-attributive possessive - plural	csúsztatáséi	csúsztatásokéi

Possessive forms of csúsztatás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	csúsztatásom	csúsztatásaim
2nd person sing.	csúsztatásod	csúsztatásaid
3rd person sing.	csúsztatása	csúsztatásai
1st person plural	csúsztatásunk	csúsztatásaink
2nd person plural	csúsztatásotok	csúsztatásaitok
3rd person plural	csúsztatásuk	csúsztatásaik