csalit

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈt͡ʃɒlit]
• Hyphenation: csa‧lit
• Rhymes: -it

Etymology 1

First attested in 1552. Of uncertain origin, perhaps from a Turkic language.

Noun

csalit (plural csalitok)

1. (literary) copse, coppice

   Synonyms: berek, liget

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)

	singular	plural
nominative	csalit	csalitok
accusative	csalitot	csalitokat
dative	csalitnak	csalitoknak
instrumental	csalittal	csalitokkal
causal-final	csalitért	csalitokért
translative	csalittá	csalitokká
terminative	csalitig	csalitokig
essive-formal	csalitként	csalitokként
essive-modal	—	—
inessive	csalitban	csalitokban
superessive	csaliton	csalitokon
adessive	csalitnál	csalitoknál
illative	csalitba	csalitokba
sublative	csalitra	csalitokra
allative	csalithoz	csalitokhoz
elative	csalitból	csalitokból
delative	csalitról	csalitokról
ablative	csalittól	csalitoktól
non-attributive possessive – singular	csalité	csalitoké
non-attributive possessive – plural	csalitéi	csalitokéi

Possessive forms of csalit

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	csalitom	csalitjaim
2nd person sing.	csalitod	csalitjaid
3rd person sing.	csalitja	csalitjai
1st person plural	csalitunk	csalitjaink
2nd person plural	csalitotok	csalitjaitok
3rd person plural	csalitjuk	csalitjaik

Derived terms

• csalitos

Etymology 2

From csali (“bait, lure, decoy”) +‎ -t (accusative suffix).

Noun

csalit

1. accusative singular of csali

Further reading

• csalit in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
• csalit in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2026).