döntő

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

dönt +‎

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈdøntøː]
  • Hyphenation: dön‧tő

Noun[edit]

döntő ‎(plural döntők)

  1. final (the last round of a contest)

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative döntő döntők
accusative döntőt döntőket
dative döntőnek döntőknek
instrumental döntővel döntőkkel
causal-final döntőért döntőkért
translative döntővé döntőkké
terminative döntőig döntőkig
essive-formal döntőként döntőkként
essive-modal
inessive döntőben döntőkben
superessive döntőn döntőkön
adessive döntőnél döntőknél
illative döntőbe döntőkbe
sublative döntőre döntőkre
allative döntőhöz döntőkhöz
elative döntőből döntőkből
delative döntőről döntőkről
ablative döntőtől döntőktől
Possessive forms of döntő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. döntőm döntőim
2nd person sing. döntőd döntőid
3rd person sing. döntője döntői
1st person plural döntőnk döntőink
2nd person plural döntőtök döntőitek
3rd person plural döntőjük döntőik

Derived terms[edit]

(Expressions):

Adjective[edit]

döntő (comparative döntőbb, superlative legdöntőbb)

  1. deciding, decisive, definitive, conclusive, crucial

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative döntő döntőek
accusative döntőt döntőeket
dative döntőnek döntőeknek
instrumental döntővel döntőekkel
causal-final döntőért döntőekért
translative döntővé döntőekké
terminative döntőig döntőekig
essive-formal döntőként döntőekként
essive-modal
inessive döntőben döntőekben
superessive döntőn döntőeken
adessive döntőnél döntőeknél
illative döntőbe döntőekbe
sublative döntőre döntőekre
allative döntőhöz döntőekhez
elative döntőből döntőekből
delative döntőről döntőekről
ablative döntőtől döntőektől

Verb[edit]

döntő

  1. present participle of dönt