diapozitív
Hungarian
Etymology
From German Diapositiv, from Ancient Greek δια- (dia-, “across, through”).[1]
Pronunciation
Noun
diapozitív (plural diapozitívok)
- (photography) diapositive, slide (transparent plate used with a projector for projecting images)
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | diapozitív | diapozitívok |
| accusative | diapozitívot | diapozitívokat |
| dative | diapozitívnak | diapozitívoknak |
| instrumental | diapozitívval | diapozitívokkal |
| causal-final | diapozitívért | diapozitívokért |
| translative | diapozitívvá | diapozitívokká |
| terminative | diapozitívig | diapozitívokig |
| essive-formal | diapozitívként | diapozitívokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | diapozitívban | diapozitívokban |
| superessive | diapozitívon | diapozitívokon |
| adessive | diapozitívnál | diapozitívoknál |
| illative | diapozitívba | diapozitívokba |
| sublative | diapozitívra | diapozitívokra |
| allative | diapozitívhoz | diapozitívokhoz |
| elative | diapozitívból | diapozitívokból |
| delative | diapozitívról | diapozitívokról |
| ablative | diapozitívtól | diapozitívoktól |
| non-attributive possessive - singular |
diapozitívé | diapozitívoké |
| non-attributive possessive - plural |
diapozitívéi | diapozitívokéi |
| Possessive forms of diapozitív | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | diapozitívom | diapozitívjaim |
| 2nd person sing. | diapozitívod | diapozitívjaid |
| 3rd person sing. | diapozitívja | diapozitívjai |
| 1st person plural | diapozitívunk | diapozitívjaink |
| 2nd person plural | diapozitívotok | diapozitívjaitok |
| 3rd person plural | diapozitívjuk | diapozitívjaik |
Derived terms
References
- ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN