dicséret

Hungarian

Etymology

dicsér +‎ -et (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈdit͡ʃeːrɛt]
• Hyphenation: di‧csé‧ret

Noun

dicséret (plural dicséretek)

1. praise, compliment, commendation

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	dicséret	dicséretek
accusative	dicséretet	dicséreteket
dative	dicséretnek	dicséreteknek
instrumental	dicsérettel	dicséretekkel
causal-final	dicséretért	dicséretekért
translative	dicséretté	dicséretekké
terminative	dicséretig	dicséretekig
essive-formal	dicséretként	dicséretekként
essive-modal	dicséretül	—
inessive	dicséretben	dicséretekben
superessive	dicséreten	dicséreteken
adessive	dicséretnél	dicséreteknél
illative	dicséretbe	dicséretekbe
sublative	dicséretre	dicséretekre
allative	dicsérethez	dicséretekhez
elative	dicséretből	dicséretekből
delative	dicséretről	dicséretekről
ablative	dicsérettől	dicséretektől
non-attributive possessive - singular	dicséreté	dicséreteké
non-attributive possessive - plural	dicséretéi	dicséretekéi

Possessive forms of dicséret
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	dicséretem	dicséreteim
2nd person sing.	dicséreted	dicséreteid
3rd person sing.	dicsérete	dicséretei
1st person plural	dicséretünk	dicséreteink
2nd person plural	dicséretetek	dicséreteitek
3rd person plural	dicséretük	dicséreteik

Derived terms

• dicséretre méltó