egyenes
Hungarian
Etymology
From the obsolete noun egyen (“flat ground”) + -es, from egy (“one”) + -en (“case suffix”).[1]
Pronunciation
Adjective
egyenes (comparative egyenesebb, superlative legegyenesebb)
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | egyenes | egyenesek |
| accusative | egyeneset | egyeneseket |
| dative | egyenesnek | egyeneseknek |
| instrumental | egyenessel | egyenesekkel |
| causal-final | egyenesért | egyenesekért |
| translative | egyenessé | egyenesekké |
| terminative | egyenesig | egyenesekig |
| essive-formal | egyenesként | egyenesekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | egyenesben | egyenesekben |
| superessive | egyenesen | egyeneseken |
| adessive | egyenesnél | egyeneseknél |
| illative | egyenesbe | egyenesekbe |
| sublative | egyenesre | egyenesekre |
| allative | egyeneshez | egyenesekhez |
| elative | egyenesből | egyenesekből |
| delative | egyenesről | egyenesekről |
| ablative | egyenestől | egyenesektől |
| non-attributive possessive - singular |
egyenesé | egyeneseké |
| non-attributive possessive - plural |
egyeneséi | egyenesekéi |
Antonyms
Derived terms
(Compound words):
Noun
egyenes (plural egyenesek)
- (geometry) line (infinite one-dimensional figure)
- (sports) straight path (of a running track)
- (somewhat colloquial) A simpler situation after a complex one.
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | egyenes | egyenesek |
| accusative | egyenest | egyeneseket |
| dative | egyenesnek | egyeneseknek |
| instrumental | egyenessel | egyenesekkel |
| causal-final | egyenesért | egyenesekért |
| translative | egyenessé | egyenesekké |
| terminative | egyenesig | egyenesekig |
| essive-formal | egyenesként | egyenesekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | egyenesben | egyenesekben |
| superessive | egyenesen | egyeneseken |
| adessive | egyenesnél | egyeneseknél |
| illative | egyenesbe | egyenesekbe |
| sublative | egyenesre | egyenesekre |
| allative | egyeneshez | egyenesekhez |
| elative | egyenesből | egyenesekből |
| delative | egyenesről | egyenesekről |
| ablative | egyenestől | egyenesektől |
| non-attributive possessive - singular |
egyenesé | egyeneseké |
| non-attributive possessive - plural |
egyeneséi | egyenesekéi |
| Possessive forms of egyenes | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | egyenesem | egyeneseim |
| 2nd person sing. | egyenesed | egyeneseid |
| 3rd person sing. | egyenese | egyenesei |
| 1st person plural | egyenesünk | egyeneseink |
| 2nd person plural | egyenesetek | egyeneseitek |
| 3rd person plural | egyenesük | egyeneseik |
Derived terms
(Compound words):
(Expressions):
References
- ^ egyenes in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)